salivspider arachnida blogja

1 WP

Acanthoscurria juruenicola Simon, 1889 (szerző: salivspider | publikálva: 2011-08-16)

0 WP

Élőhely:
Brazília

Lábfesztávolság, testméret: 14-15 cm átlagosan, maximum 19 cm testmérete 7-9cm

Táplálás
Méretéhez képest, minden amit le tud gyűrni, mint az Acanthoscurria nem többi tagja. A mi példányaink előnyben részesítik a sáskát és a csótányt.

Tartása
27-28°C körüli nappali, 23°C éjjeli hőmérséklet, a terráriumos szobánkban szinte mindenhol ez a hőmérséklet van, kivéve egy-két luxus igényű faj esetében. A talaj egy része mindig nedvesen tartva, megfelelő méretű vizestál. Talajvastagság 15 cm körül, szeret ásni és sokkal nyugodtabb is így. Ha a talajvastagság nem megoldható, akkor egy megfelelő méretű bujkáló, amit elvétve használ, de biztonságérzetét növeli.


Viselkedése
Óvatosságra intek mindenkit ezzel a fajjal, mert nem igazi Acanthoscurria modorral rendelkezik. Néha teljesen nyugodtan kézzel ki tudom venni és kezes, mint egy rosea, viszont ha olyan a kedve, akkor vadállattá változik. Nem egy kiszámítható állat, aki azt keres ne madárpókok közül válasszon. A méregerõsségéről annyit, hogy adult nőstényünk marása után a kifejlett egér 3,5 perc után elpusztult, de ez nem egy pontos eredmény, hiszen a marás helye és a méreg mennyisége is változtathat ezen. Későbbiekben a marások becsült erősségéről más fajoknál is lesz leírás, ezt az "egeres vizsgálatot" elég sok állattal kipróbáltuk. Terráriumnyitásnál nem szökik, viszont éjszakai körutazásainál rendszeresen keresi a kiutat. Méretéhez és felépítéséhez képest rendkívül gyorsan képes mozogni a talajon. Szereti rugdosni az utótestéről az irritáló szőreit, ami igen kellemetlen tüneteket okozhat, tapasztalatból tudom. Inkább nézegessük, így megúszhatjuk azt a pár nap viszketést. Ide bevág egy kipróbált saját ötlet, abban az esetben, ha érzékenyek vagyunk ezekre a szőrökre, ajánlom a hólyagok megjelenése közben alkalmazott mentolos fogkrém-víz fele-fele arányban történő használatát. Ezzel kenjük be kezünket és hagyjuk egy éjszakán át. Reggelre elmúlik, gyorsabb, mint a Calcium pezsgőtabletta, bár kombinálni is lehet :) 

Acanthoscurria juruenicola

Leírása
Az Acanthoscurria nem tagjai közül őt illeti meg leginkább a "vasgyúró" kifejezés. Vastag és testméretéhez képest rövid lábak, utótest méretéhez képest nagy, magas szemdombbal, mélyen ülő tor-réssel. Az egész hátpajzs egységes színezetű. Csáprágói igen nagyok, a műanyag ételhordós dobozt képes volt kibontani 10 perc alatt. A lábakon található mintázat csak a hosszanti és a kereszt ízületeknél mindig jól kivehető, bár más-más színezetű lehet. Nekünk egy narancssárgás illetve egy világos, majdhogynem fehéres "piszkos narancssárgás" mintázatú nőstényünk van..


Összegzés
Mindent összefoglalva egy gyönyörű Acanthoscurria amit csodáljunk, mert gyönyörű látvány ahogy a terráriumban mászkál az izomkolosszus megjelenésével. Igazi bulldog.

Hozzászólások

Még nem érkezett hozzászólás.

Xenesthis immanis (Simon, 1891) (szerző: salivspider | publikálva: 2011-08-15)

0 WP
                                    .


Bevezetés
Örülök, hogy ismét egyik kedvenc talán a blondi-val szívemben versenyző állatról írhatok.
Próbálom rövidre fogni, tömören és lényegre törően leírni az alap dolgokat.


Élőhely: Élőhelye, lelőhelye:
Panama, Venezuela talajszint.

Leírása
Maga az állat a nagyobb testű Theraphosidea-k közé tartozik. Átlagos mérete aduláskor nőstényeknek 16-9 cm között. Hímeké 15-8 cm. Az állat maximális mérete 24 cm körül mozog, 12-3 cm-es testmérettel, ez kb. egy 8-12 éves nőstény mérete lehet. A faj szépsége részben méretében, vaskosságában, részben az előtest színezetében rejlik, mert egyike a kevés fajnak, amik megtartják a színezetet adult korukra is.
Az előtest mintázata és mérete is fantasztikus, bíbor-lilás néha kicsit rózsaszínes mintákkal tarkított, mind a hímek mind a nőstények esetében.
Felépítéséből is látszik talajlakó életmódja, a hátsó lábak erőteljesen meg vannak vastagodva.
Nem egy "szőrmók" állat, lábain ritkás a szőrzet, ezért még inkább előtűnik a fekete alapszín, ami szintén elősegíti a robosztus "látszatot".
Az adult hímek Xeneshtis-ek esetében rendelkeznek tibialis sarkantyúkkal, színezetükben a lábak kivételével megegyeznek a nőstényekkel,
a hímek lába adulttá válásukkal, főleg a lábtöveknél felveszi a lilás- színezetet. Ennek a fajnak az egyik legnagyobbak az 1v. "apróságai". 1.v lábfesztávolság elérheti a 2,5-3cm-t, 3-4-5v. a 8-12cm-t. Ivarérett kort a nőstények 2-3 éves korukra érik el, a hímek 1,5-2,5 év között. Vedlésenként nagyokat nő.
A fiatalok a Genusból szinte kivétel nélkül nagyon jó evők. Sajnos ez adulás után nem mondható el, sok állat válogatóssá és zugevővé válik,
illetve időszakonként rájön és akkor nagy mennyiségben mindent. Van olyan immanis ami két vedlés közötti ciklusban összesen 2x evett két napig, de ezzel bepótolta a lemaradást.






A pók tartása
A faj szereti a meleg, 27-9C közötti hőmérsékletet, és a közepesen nyirkos talajt. DE NE TOCSOGJON és ne is legyen száraz. Vastagsága legyen 6-8 cm. Növényt tehetünk be, nálam sosem bántották. Természetesen először a barlangot alakítsuk ki, hogy lássuk mik azok a helyek, amiket utána még alakít. Ha ez kiderült a "piszkálás mentes" helyekre mehet a növény. Elengedhetetlen egy nagy méretű vízestál, amit igénybe is fog venni alkalmanként. Terrárium méretnek 40x 40 cm alapterület tökéletes, amiben ha szeretnénk, hogy állatunk jól érezze magát.
Egy 20x20 cm alapterületű, kb. 10 cm belmagasságú barlangot helyezzünk el, ebben az esetben ritkán fog előjönni, akkor is szinte csak "tatarozáskor" vagy éjszaka, sokszor ez a kettő együtt jár.




Xenesthis immanis terráiuma

Viselkedése
Nem egy nyugodt faj, zargatásra általában nem támadópózt vesz fel, hanem az utótestet bombázza. Sajnos a Xenesthisek utóteste szinte emiatt vedlés után idővel teljesen megkopaszodik. Másrészt igen nagy mennyiségben felhasználja tatarozáskor, építéskor ezt.

Tenyésztése
Tenyésztése nem mondható könnyűnek. A Xenesthisek nem a legjobb anyukák és kisebb változásra és képesek megenni, vagy vizestálba raknia kokont, esetenként otthagyni a sarokban, persze ennek is meg van a maga oka. Párzásnál a nőstény nem kíméli a hímet, szinte mindig van, egy tesztszerű "erőfelmérés". Még ha a legjobb időpontban a legjobb hímet is szerezzük be és rakjuk a nőstényhez. Párzás viszonylag lassan zajlik, szinte mindig hosszú udvarlással és "előjátékkal". A hímek pedig nagyon sokszor félénkek. Sok esetben 5-6 alkalomra történik meg, amit szeretnénk, kérdéses, hogy ennyit megúszik e a hím. Én sikeres párzás után mindig bent hagyom a hímet a nőstényeknél, hogy fogyasszák el bátran. (ezt szintúgy Theraposa-knál, Grammostola-knál, Pamphobeteus-oknál egy bevett szokás nálam). Párzás után amúgy is körülményes, mert többnyire a sperma bejuttatása után és a hím bulbusának eltávolodása után, azonnal, mint egy gép ráront a hímre, egy ilyen fajnál ilyenkor közbeavatkozni nem a legjobb. Mivel egy erőteljes összekapaszkodásból való eltávolítás, szétszedés igen nagy stresszel járhat a nősténynek,
amire ez a Genus kifejezetten érzékeny. A kokonban 50-150 közötti pete található, amik borsószem méretűek.
A kokon igen nagy méretűnek tűnik, mivel a nőstény általában lazán helyezi el a petéket benne. Ellentétben a Theraphosa, Haplopelma fajokkal, amik "feszesnek" tűntek eddig.





Táplálás
Kedvenc takarmányállataik a viaszmoly, csótány (dubia,craniifer, ) és a rózsabogár.

Minden esetre kezdőknek nem ajánlom annyira a fajt, mivel kényes bizonyos tényezőkre.

Hozzászólások

Még nem érkezett hozzászólás.

Theraphosa blondi (Latreille, 1804) (szerző: salivspider | publikálva: 2011-08-10)

1 WP


Bevezetés:

Sokan szerettek volna már egy olyan leírást, ami nem a netről lett összecopyzva, hanem valójában fedi a JÓ tartási körülményeket, amin az állat stabilan tartható és láthatóan jól érzi magát, esetlegesen még szaporodásra is bírható. Sok internetes irománnyal ellentétben az a faj NEM nehezen tartható, egyszerûek a körülmények, az az eltérés, ami más fajok és közte van, azt nem nevezném nehéz tartásnak. Nem hullott még le ezen tartási körülmények között egy darab blondi-m sem. Mind jól evett, eszik, vedlik, párzásra sarkallható és esetlegesen kokonrakásra. Igaz sikeres kokonom még mindig nem volt... de utolsó három darabbal eljutottam odáig, hogy az asszonyság ne egye meg. Nekem EZ a kedvenc Theraphosidea-m. Õt tartom a pókok királynőjének. Méretében és nem a hétköznapi barnaságával, lenyűgözõ étvágyával egy igazi csoda. Igazi jellemmel. Hozzájutása sajnos/nem sajnos, kinek hogy... egyre nehezebb, mivel a behozatalát betiltották. Szaporulatok belőle gyakorlatilag elvétve sem jelentkeztek sehol. Esetlegesen vadbefogott állatok kokonaiból volt már rá precedens, de a szaporítása talán az egyik legnehezebb a madárpókok között.

Élőhely: Venezuela, Brazília, Guyana.
Abszolút talaj illetve üreglakó. A nőstények ha nincs egyéb behatás egész életüket is leélhetik egyetlen üregben, ami jórészt más állatok, rágcsálók, egyebek által lett kiásva.



Leírása:
Ezt a fajt tartják a legnagyobb Theraphosidea-nak eddig a világon. A 28-32cm hírek azért elég soknak tűnnek, jó részt nem fedik a valóságot. A legnagyobb amit találtak ebből a fajból is egy adult hím példány volt. Átlagos méretként adult nősténynek 23-25 cm közöttit mondanék biztosra, ami 10-12 cm közötti testmérettel párosulhat. Gyorsan növő fajról van szó, vedlésenként hatalmasakat nő, és rengeteget eszik. Élettartamáról annyit, hogy öregségében egy sem bukott még a föld alá nálam. Viszont nem is a leghosszabb ideig élő fajokhoz tartozik, növekedési ütemét, méretét figyelembe véve 12-14 évre saccolnám. Persze ez nem egy egzakt infó.

Adult nőstény

A pók tartása:
Vagy 20 cm körüli vastagságú talaj (erdei föld+ kevéske tőzeg), illetve ebben félig mesterségesen elkészített barlang, ilyen "domboldal" szerűen. Ebben az esetben nem fogjuk gyakran látni. Vagy pedig 5-10 cm talaj, és méretes kéregdarabokból kialakított bújkáló. Maga az állat ha lehetősége van, nem sokat lesz szemelõtt. Néha kijár inni, itt ügyeljünk a méretes vizestálra, mert néha szeret egész testével "belecsücsülni". A talaj 2/3 -át tartsuk közepesen nyirkosan, ne tocsogjon, de ne is legyen poros. Legyen egy darabka szárazabb rész is, értelemszerűen 1/3. Most jön az érdekesebb rész, de ami le van írva, az már nehéz nem lehet... A hőmérséklet a netes írásokkal ellentétben ( 28-33-34 °C, ki hol és mennyit... Ezt kell először elfelejtenünk!!!) 22-27 °C ( a 27 lehet felső határ is) a barlangjában és közelében. Ezen prímán elvan. A lámpa alatt hiába lesz 28-30 °C nem oda fog menni... mert nem jó neki... Emellett a hőmérséklet mellett viszont igényel némi párát is a jóléthez. Nekem most ez a berendezésem sajnos szünetel egy ideje, ezért a vizestálat langyosítom, amúgy pedig átalakított párásítót használok, központilag és ez van csövekkel szétosztva a blondijaim terráriumában. Amúgy a vizestál fűtése is kivitelezhető, akinek nincs kedve bajlódni. Emellett jó megoldás, ha a terrárium mérete 50-60 cm hosszú, hogy az egyik sarkában egy részt mindig locsolunk, és alá de csak oda alá futőszálat teszünk, ez folyamatosan párologtatja majd a vizet, illetve nem fűti agyon. Terrárium méretnek nem kell nagy. Nem feltétlen, mivel szinte csak az üregét fogja használni az állat. De hozzáteszem azt is,hogy nagyobb méretű terrárium egyrészt szebb, másrészt lokális hőmérséklet ingadozás is kialakítható. Tehát ha nem is a pók mozgásigényének elégtételéről van szó, hanem a hőmérséklet-pára lépcsőkről. Azért így is a 40x40 cm alapterület legyen a minimum. 

Terráriuma

Viselkedése:
Ez sem tapogatásra született, elég stresszes és stresszel tönkretehető állat. Méregerőssége nem okoz komoly és maradandó következményeket, inkább a Chelicerarak méretéből eredendő seb fájdalmas. Nem mar először, először stridulál, majd szőrözés, majd odacsapás is akár, nagy mérete ellenére meglepő sebességet tud produkálni. De ne azért ne fogdossuk. Neki is van stridulációs szerve, amivel vélt vagy valós veszély esetén stridulálnii(surrogáshoz hasonló hang) tud. Utótest szőrzetét gyakran bombázza és igen kellemetlen hatással bír, akár gyulladásos tünetekkel is, sot szembe kerülve még egyéb kellemetlen szövődményekkel. Mindent a szemnek. Tenyészési tapasztalatokról annyit mondanék, hogy minden esetben a nőstény békés a hímmel, a párzás után sem tör az életére mindig. Emellett pedig a többi fajhoz megszokott optimális vedlés utáni eltelt időszakok nem jönnek be, néni hőmérséklet és páraingadozás pár hétig jótékonyan hathat, megfelelő mennyiségű táplálékfelvétellel kombinálva. Párzás után eddig 5-12hónappal tettek kokont a nőstények. A harmadik nem megevett kokonom van most az állatból, de sajnos eddig egy sem lett tökéletes, vagy beszáradt,penészedett, illetve egyben a lárvák nem tudtak bevedleni. Most a harmadiknál megint változtattam kicsit. Erről bővebben nem szeretnék írni. A kokonban kb 60-150 közötti pete lehet. Méretük elég tetemes borsószem szerű, ezért a kevés mennyiség. A hímeknek nincsen tibial-is apophysis-ük. 2-3éves korukra válnak ivaréretté, a nőstények pedig 3-4, TERMÉSZETESEN ez is függ a körölményektõl. Nem érdemes agyonhajtani, mert rövidebb ideig fognak élni.

Blondi párzásblondi kokon

Táplálás:
Az egeret azért felejtsük el szerintem, mindenhogyan! Ha ilyen jellegű táplálékot adunk a póknak, vegyük figyelembe, hogy akkora legyen, hogy egy nap alatt elfogyassza, különben ott fog büdösödni, lehetségesen akár a Chelicerara húzva. Másrészt az egér megharaphatja egy telt blondi abdomenjét, amit nem szeretnék részletezni, hogy mivel járhat. Maradjunk a csótánynál (dubia, craniifer), illetve húst, halat, marhát, szívet, májat, akkora adagokban, hogy egyszerre elfogyassza, mondjuk 24órán belül. Nem lesz annyi adrenalin a dologban részletekről, de azért legalább az állat jól van... és szerintem ez a fontos egy felelős póktartó szemléletében.

Remélem tudtam segíteni, pár saját képemmel illusztráltam pár nagyasszonykámról. Mindenkinek ajánlom a fajt, aki tud higgadtan és türelemmel állatot kezelni.

Hozzászólások

Még nem érkezett hozzászólás.