Pit arachnida blogja

5 WP

Cyclosternum fasciatum Cambridge, 1892 (szerző: Pit | publikálva: 2011-08-11)

1 WP
Élőhely: Costa Rica, 1892-ben Cambridge itt írta le.

A pók tartása:
Kis termete miatt megelégszik egy 25x25x20 cm-es terráriummal melyben vastag, akár 8-10 cm talajréteget előre behelyezett bujkálót, itatót és némi dekorációt helyezzünk be. Sokat tartózkodik a bujkálójában, szeret túrni és ásni. Kis méretük miatt gyors mozgásúak, erre oda kell figyelni. Gondozásuknál. 65-75% páratartalom mellett, éjjel 24-25 nappal 27-28 fokot igényel. Terráriuma jó szellőzést igényel, ám érzékeny a huzatra. Kis korában nem igen látható, ha megfelelő a talajvastagság akkor ebben tartózkodik szinte mindig. Leginkább csak a kidobott vedléseit látjuk. Nagy korára, láthatóbbá válik bár még ilyenkor is gyakran pihen a búvóhelyén. Éjszaka körbejárja a territóriumát. Nappal is táplálkozik.

Leírása:
Ebbe a családba jelenleg a kistestű fajok találhatók. Elég régi leírású, mégis későn került hazánkba kereskedelmi forgalomba. Kis termetéből adódó hiányosságait gyönyörű szép színezete és változatos életmódja pótolja. Gyorsan válik ivaréretté, a nőstények élete is átlag 7-8 év lehet. Deffenzív, védekező faj. Adult korára nyugodtabb, kicsinek még félős, támadós. A hímek látványosan kisebbek a nőstényeknél. A lábak, tapogatólábak és a csáprágó alapíze mélyfekete, ez közepesnél rövidebb világosszürkés szőrzet borítja. Az előtesten a hátlemez vörösesbarna, foltokban enyhén rózsaszínes beütéssel. Az utótest alapszíne fekete, melyeket vöröses-narancsos csíkok fednek. Az utótest szőrzete rövid, enyhén szürkés. Az utótesten az előtest felé esõ részének első felében található egy narancsos folt. Az utótest jellegzetes színéből adódóan kapta egyik ismert kereskedelmi elnevezését, amely Costa Rica-i tigrispotrohú vagy tigriscsíkos tarantula.

Tenyésztés:
Pároztatásuk nem nehéz, a párok legtöbbször gyorsan és sikeresen véghez viszik az aktust. Nekem még tapasztalatom e téren nem volt, hallottam és olvastam is mindkét verziót miszerint a nőstény lehet agresszív és békés is. Ezt szerintem példánya válogatja. A nem párzott hímek állítólag hosszabb kort megélnek mint ivarzott társai. A kokon keltetése és az utódok fölnevelése nem nehéz dolog, problémát mindössze a kis méretű juvenilis egyedek táplálása jelenthet. Kezdőknek is ajánlanám e fajt, nem túl agresszív, kezelhető és szívós.

Hozzászólások

Még nem érkezett hozzászólás.

Acanthoscurria geniculata (C.L. Koch 1841) (szerző: Pit | publikálva: 2011-08-10)

2 WP
Adult nőstény méretaránya

Leírása:

Hatalmasra megnövő zömök testfelépítésű, élénk színezetű talajlakó faj. Eléggé deffenzívnek mondható, könnyen felveszi a fenyegető pózt, ilyenkor gyakran méregcsepp is kibuggyan a rágóin, tehát nem viccel ha lehetősége van mar! A kézrevételt felejtsük is el! Magyarországon gyakran kapható, elég olcsón hozzá lehet jutni. Eléggé korán kialakul felnőttkori színezete, már kiskorában (2cm) is nagyon szép. Rendkívüli ütemben növekszik, vedlésenként általában másfélszeresére nő, rendszerint három éves koruk után lesznek a nőstények ivarérettek.

Élőhely: Brazilia
Szülőhazájában, az esőerdõk talaján él. Itt vadászik (és terrorizálja környezetét), szinte mindenre, ami megfelelő mérettartományba esik (tőle kisebb, v. közel akkora mint ő). Szinte mindenre rácsap ami mozog. Itatáskor pl. a vízsugarat gyakran "mardossa". Utótestén is a szőrt előszeretettel bombázza ha túlerővel néz szembe, vedlések előtt előfordul, hogy elszórja a vedléshez készített hálójába ill. maga körül.

Tartása:
22 és 28 °C között jól érzi magát, mely lesüllyedhet éjszakára 18 °C-ra is. Az általában a nyirkos talaj fölött ácsorog, de jól szellőzött terráriumban tartsuk, mert a túl magas (80 % fölötti) páratartalmat nem szereti. Ha tartósan ilyen körülmények közt tartjuk, az utótest elején lévő szőrökön gombásodás indulhat meg fehéres penész formájában, ami következő vedlésre eltűnik, mivel a kórokozó csak a kutikulát támadja meg. Rendkívül életerős jószág! Akinél ez a faj nem érzi jól magát, ne is próbálkozzon más madárpók gondozásával.
Etethetjük méretének megfelelő tücskökkel, lisztbogárlárvával, csótánnyal, gyászbogárlárvával, kifejlett nagytestű csótányokkal (halálfejes, bütykös), kifejlett tücsökkel, napos egérrel. Evés előtt-után sokat sző, lakóhelyét tisztán tartja, az ételmaradványokat egy helyre gyűjti. Nagy (legalább 40x30cm-es) alapterületű terráriumot rendezzünk be neki. Így kezelni is könnyebb mivel előszeretettel foglalja el az ajtó előtti területet (ahonnan általában a kaját kapja). Nagy termete ellenére is jól mászik az üvegen. Növényt ültetni nem érdemes, mert mint egy kis dózer gyakran széttúrja a helyét, innkább csak nehezebb tárgyakat, fadarabokat helyezzünk el, amiket nehezen mozdít, viszont bujkálót, rejtekhelyet nem kell betenni neki, mivel egész nap szem előtt van. Itatóedényben mindig legyen vize. Még arra érdemes odafigyelni, hogy a szellőzőn a rács ne legyen túl gyenge, mert ha vándorolni akar előfordul hogy azt is harapdálja.

Ezt a fajt öröm tartani, nagyon jó evő, igazi egyéniség, méltán lett ilyen népszerű és sokak kedvence.

Hozzászólások

Még nem érkezett hozzászólás.

Chilobrachys fimbriatus (Pocock, 1899) (szerző: Pit | publikálva: 2011-08-10)

2 WP

Élőhely:
India
India nyugati tengerpartján elhelyezkedő Panaji/Goa város környékén lévő esőerdőkből származik ez a gyönyörű nyolclábú.

Leírása:
A Chilobrachys genus egyik legmutatósabb képviselője ez a faj. A carapace színezete bézs, az utótest alapszíne vörösesbarna, megfelelő szögben és megvilágításban enyhe lilás irizálás figyelhető meg, dorzális oldalát középen egy vékony és keresztben vastagabb sötét csíkok díszítik. A combok mélyfeketék, a láb többi íze sötétbarna. A testet borító finom szőr bársonyos összképet kölcsönöz a póknak, többi ázsiai rokonához hasonlóan. Az adult nőstények lábfesztávolsága meghaladhatja a 15 cm-t, a hímek ettõl jóval kisebbek. A Chilobrachys nem többi fajához hasonlóan hosszú szövőszemölcsökkel rendelkezik. A picik egyszerű barnák, fokozatosan színesednek ki, gyorsan nõ.

Tartása:
Pókunknak legmegfelelőbb élőhelyet, a Haplopelma-knál jól bevált lexikonterráriummal biztosíthatunk, esetleg faunabox-al, vagy mély építésű műanyag dobzokkal. A belakott terrárium arculata több dologban el fog térni az elõzőekben említett ázsiai rokonainál tapasztaltnál. Az első legszembetűnőbb, a rengeteg szövedék, szinte mindet be fog szőni, amit talál, mint általában a Chilobrachys-ok, továbbá rengeteget van szem előtt.
Üreget fog ásni, aminek általában több ki-bejárata van, vagy egy megfelelő alakú fadarabot/tereptárgyat fog felhasználni várához. Ha tereptárgyakkal díszítjük hálószobáját, a már említett dús szövedék miatt, pár hét alatt el is felejthetjük, hogy is néztek ki. A talaj lehet tőzeg, tőzeg-homok keverék, stb. a lényeg, hogy olyan szerkezetű legyen, amibe jól tud ásni, ne penészedjen, hogy mindig nedvesen tarthassuk, ne tocsogjon, viszont sose száradjon ki, így mindig megfelelő a páratartalom. Mint a Haplopelma-knál itatót itt sem használok, a talaj mindig nedves, így a testfelületén felveheti a vizet, illetve a hálójára 2-3 naponta érdemes friss vizet spriccelni. Éjszakai 22°C-on és nappali 26°C-on érzik magukat a legjobban.

Az általam tartott egyedek közel sem olyan deffenzívek, mint pl. a genus hírhedt képviselője a Ch. huahini. Zavarásra általában visszahúzódnak, támadást eddig még nem tapasztaltam náluk.



Eledelt szinte mindent elfogad, ami méretének megfelelő: sáskát, tücsköt, csótányt, lárvákat.
Mindenkinek ajánlom ezt a fajt, aki szereti a sok hálót, és egy magából igen sokat mutató ázsiai szépséget szeretne tartani.

Hozzászólások

Még nem érkezett hozzászólás.