Koka arachnida blogja

3 WP

Aphonopelma seemanni (F.O.P.-Cambridge, 1897) (szerző: Koka | publikálva: 2011-08-16)

0 WP

Élőhely: Costa Rica, Guatemala, Nicaragua, Panama, Texas, Kalifornia
Mivel Costa Ricán van a legtöbb ebből a fajból, így erről írok pár sort.
Ez az ország Közép-Amerikában fekszik, igen változatos a táj, vulkánok, hegyek, síkságok, tengerpart. Éghajlata trópusi szavanna, esős és száraz évszakokkal. Az éves középhőmérséklet 20-26°C fok. A Karibi-tenger felőli rész évente 3000 mm csapadékot kap, a csendes-óceáni partvidék és fennsíkok 1200-1500 mm-t.

A pók tartása
A terrárium mérete minimum 20x30x25 cm, de az ilyen méretű terrárium esetén bujkáló behelyezése előnyös. Ha van rá lehetőségünk növeljük a magasságot 40 cm-re és a talajréteget min. 10 cm magasan terítsük el. Ilyen talajvastagságnál, lakóüreget ás magának, és így jobban érzi magát a pókunk. Olyan talajkeveréket használjunk, amiben jól lehet ásni, de nem omlik a pókra. A talaj egy részét érdemes nedvesen tartani a kívánt páratartalom elérése céljából, ami 70-80%. Egyes külföldi weboldalak szerint nem szabad 75% alá esnie. Ekkora páratartalom mellet már ügyelni kell, a penészesedés és gombásodás veszélyére. A probléma megoldása a jó szellőző terrárium. Mivel elég sok helyen honos a faj, ezért a különböző földrajzi helyek éves középhőmérsékletei alapján átlagosan 25-28°C-on eredményesen tartható. Éjjel lecsökkenhet 20°C-ra is. Itatótál kötelező.

Leírása
Ez a faj első ránézésre könnyen összetéveszthető az Ephebopus murinus-szal. Főleg, hogy különböző földrajzi területeken, más-más színárnyalatúak a faj példányai. A pók alapszíne a feketétől a sötétbarnáig terjed. Magyarországon a sötétbarna árnyalatú színváltozat az elterjedtebb. Viszont mindegyik példánynál megtalálható a két párhuzamos fehér-szürkésfehér csík a lábakon. A láb membránjai is fehérek. Méretét tekintve általában két információt lehet olvasni a neten. Az egyik testmérete 5-6 cm, lábfesztávolsága 13-15 cm. A másik testméret 8cm, lábfesztávolság 14-16 cm. Hmmmm
Elég agresszív faj, a méregerőségéről megoszlanak a vélemények. Zaklatásra egyből felveszi a védekező-támadó állást, és ha ez nem elég ki is csap. Talajlakó létére elég gyors mozgású. Nagyon sok mindent kibír, tartási hibából nehezen pusztul el (azért ne próbálgassuk!). A nőstények akár 15 évig is élhetnek a hímek maximum 3 évig.

Tenyésztés
Állítólag könnyű tenyészteni, de a nőstény nagyon agresszív a hímmel szemben. Ezért a párzás után segíteni kell a hímnek elmenekülni.

Hozzászólások

Még nem érkezett hozzászólás.

Brachypelma albopilosum (Valerio, 1980) (szerző: Koka | publikálva: 2011-08-16)

3 WP

Élőhely:
Honduras, Costa Rica, Panama, Montone és Cloud esőerdői, Közép-Amerika déli része

A pók tartása
Mint minden Brachypelma ez a faj is talajlakó, terrárium mérete 30x30x25 cm. Átlag 27-29 °C fok, 65-70 % páratartalommal ideális számukra. A talajréteg vastagsága min. 5 cm, összetétele saját keverék is lehet. Vizes edény szükséges, ha bujkálót helyezünk a terráriumba a növényzetet nem bántja, mert ha kialakult lakóhelye megvan akkor már csak kisebb mértékben rendezgeti a talajt. Szokásos rovar eledelt elfogadja, méretének megfelelően.

Leírása
Ez a faj könnyen felismerhető, a pók alapszíne fekete, lábait és utótestét ritkásan világosbarna göndör szőrök díszítik. Közép nagy madárpók, lábfesztávolsága 15-17 cm-re tehető. Semmilyen agresszivitást nem mutat, bár néha megkínálhat egy kis csalánszőrrel. Ezt is csak túlzott zaklatás esetén fordul elő.

Hozzászólások

Még nem érkezett hozzászólás.

Brachypelma boehmei (Schmidt & Klaas, 1993) (szerző: Koka | publikálva: 2011-08-16)

0 WP


Élőhely:
Mexikó
Mexikó, dél-nyugat Mexikó, Colima állam a fő elterjedési területe. Az évi középhőmérséklet 26 °C, itt két évszak van az esős és a száraz, az átmenet az egyikből a másikba nagyon gyorsan történik. Az esőzés májusban kezdődik; július, augusztus hónapokban hosszabb időre megakad; októberben a legkellemesebb az idő és december végén beáll a száraz évszak.

A pók tartása
A terrárium mérete 20x30x25 cm, a talajréteg minimum 5 cm. Bujkáló behelyezése előnyös, növények telepítése lehetséges, de tönkreteszi a pók. Ebből kifolyólag csak mohát javaslok. Itatóedény kötelező. Átlagosan 26-28 °C fokot kell biztosítani számára, 60-70 % páratartalom mellett. Aki nagyobb komfortérzetet akar kedvence számára, az nappal 26-30 °C; éjjel 20-22 °C fokot teremtsen a terráriumba. Lehetőleg legyen a talaj egy része nedves (de ne tocsogjon), hogy a pók választani tudjon, száraz és nedves talaj között. Ha a fűtést lámpával oldjuk meg, akkor a póklaknak legyen sötét része is.
Az én példányaim átlag 27 °C élnek, + - 1-2 °C a kinti hőmérséklet függvényében. Csak barnatücsökkel vagy sáskával etetem őket, 2 naponta cserélem a vizet a tálkájukban, hetente 2x nedvesítem a talaj 1/2-t. A talaj kókuszrost volt egy darabig, de ennél a fajnál már keverem egy kis virágfölddel (vegyszermentes), a keveréken jobban érzi magát. A 8. vedlés és a subadult kor között szinte mindig szem előtt van. A kispókok úgy 6. vedlésig nagyon félénkek, 6. vedlés felett eszméletlen bombázásba kezdenek minden mozdulatra, az adult példányok némiképp megnyugszanak. Szeretnek „napozni”, sokat álldogálnak a lámpa alatt, ebből kiindulva azt sem bánják, ha a hőmérséklet 2-3 C fokkal 30 °C fölé kúszik, de ne süssétek meg őket. Ha magasabb hőmérsékleten tartjátok, mint én, sűrűbben kell locsolni a talajt.

Leírása
Előteste sötétbarna, amit világosbarna szegély keretez, utóteste, combjai, csípõi, lábfejei feketék, a térd és lábszár tûzpiros. Kb. a 4. vedlésnél már kivehetõ a felnõtt kori színezet. Lábfesztávolsága 14-16 cm, nemétõl függõen. Talajlakó faj, a növendékek lakóüreget ásnak maguknak, az ivarérett egyedek, pedig szívesen igénybe veszik a bujkálót. Nem agresszív, de a csalánszõreivel nem spórol, minden közeledésre bombáz. Minden méretének megfelelõ táplálékot elfogad.

Tenyésztés
Átlagosan 400 db kispók jön le egy kokonból.

Hozzászólások

Még nem érkezett hozzászólás.

Brachypelma emilia (White, 1856) (szerző: Koka | publikálva: 2011-08-16)

0 WP

Élőhely:
Mexikó, Panama, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Costa Rica
Mivel legjobb tudomásom szerint a Panamában a legelterjedtebb ez a faj, erről írnék pár sort. Panama Közép-Amerikában fekszik És több kis sziget tartozik hozzá, amik jobbára lakatlanok. Évi átlag középhőmérséklet 23-27°C. A Karibi-tenger menti síkság a kétperiódusú esőzónába tartozik, ahol a csapadék évi mennyisége eléri a 3500 mm-t.

A pók tartása
Mint minden Brachypelma faj, ez is talajlakó, a számára megfelelő terrárium mérete 20x30x25 cm. A talajréteg min 5 cm vastagságban legyen elterítve, ami bármilyen egyéni keverék lehet, amiben jól lehet ásni. Növény telepítése lehetséges, tapasztalataim szerint nem bántja. Bujkáló behelyezése előnyös, de nem biztos, hogy igénybe veszi. Az általam tartott adult példányok egyike sem használja, a kisebb példányok (1v.-6v) inkább a maguk által ásott lakóüregekben élnek. A bujkálót igénybe venni esetleg a növendék példányok fogják (7v-semiadult). Azt is tapasztaltam, hogy lakóüreget ásott magának és a bujkálóba csak enni járt.
A fiatal egyedek képesek egy éjszaka alatt romba dönteni az általunk oly csodásan berendezett terráriumot, hagyni kell õket ásni, rendezkedni, hagy döntsék el ők, hogy jó nekik. A nappali hőmérséklet felmehet akár 30 C fokra is, de minimum 26 C fokot érje el. Előszeretettel sütkéreznek a lámpa fényénél/melegénél. Éjjel a hőmérõ higanyszála lecsúszhat 22-23 C fokra is. Ha igazán nagy örömöt akarunk szerezni pókunknak, akkor a nappali és éjszakai hőmérsékletingadozást tartsuk be, ami 6-7 C fok. A páratartalom igényük 65-70%, de jól viselik a szárazabb terráriumot is. Az általam tartott emiliák terráriumának 1/4-t szoktam nedvesen tartani, azt a negyedét, ahol az itatóedény van, ami persze kötelező ennél a fajnál is. A fényt és meleget adó lámpát úgy helyezzük el, hogy a terráriumnak legyen sötét (kicsit hűvösebb) és legyen világos (melegebb) része is. 

Leírása
Ez a faj is, könnyedén felismerhető a kezdők számára is. Az utóteste sárgásvörös (sötét téglaszín), amiben egy fekete háromszög látható a szemdombon, ami a torrés felé csúcsosodik. Ezt a háromszöget "felezi" egy vékony csík, ami ugyan csak a fejtor alapszínét kapta. Az ilyen csíkkal rendelkező példányok, általában Guatemalából vagy Hondurasból származnak. Tehát nem minden egyednek van csíkja.
Utóteste fekete sûrû rövid szőrei között ritkás hosszabb "téglaszínű" szőrzet helyezkedik el. Csípő, comb, térd és tompor bársonyfekete, a lábszár és a lábfejtő fele téglaszínű. Származási helyétől függően a sárgásvörös részek világossárgától a sárgásbarnáig változhat. Méretét tekintve a közép nagy madárpókok közé sorolható. A hímek lábfesztávolsága maximum 17 cm, a nõstényeké maximum 15 cm. Nem agresszív faj, inkább ijedős. A nőstények igazi hisztérikák, közvetlen zaklatásra egyből csalánszőreivel bombáz. Aztán menekülőre fogja, támadóállást még soha nem vett fel egyik sem. Ettõl ugyan csúnya kopasz lesz a potroha előbb-utóbb, de a következő vedlésnél ez pótlódik. A hímek jámborak, ugyan õk is bombáznak, de az esetek 95 % -ban hagyják magukat molesztálni. Nem válogatós, minden rovart megeszik, ami a méretének megfelel. A napos egeret és a májat is elfogadja.

Tenyésztés
Tapasztalataim szerint a hím tart a nősténytől, mert úgy kell oda toszogatni hozzá. Addig kell tessékelni a hímet még a lábuk össze nem ér, mert különben a nászból nem lesz semmi. A párzás nem tart sokáig, megtörténte után a hím egyből menekül. A Brachypelma fajoknál nem árt, ha figyeljük a párzást, egy fakanállal a kezünkben, és az aktus befejeztével visszatartjuk a nőstényt, amíg a hím biztonságos távolságba nem ér. .. Nálam most pároztak, és ha meglesznek a kicsik, innen folytatom tovább a cikket. 

Hozzászólások

Még nem érkezett hozzászólás.